|
Téli sportkommunikációs tábor Szabadkán |
 |
 |
 |
|
2009. február 17. kedd, 19:48 |
|
 A szentendrei bajnokság után a házigazdák csapata szinte le sem feküdt, reggel indultak Szabadkára. A város egyébként kosarasokkal is képviseltette magát. Jakab Péter írt élménybeszámolót a kissé kalandos utazásról.
 A szentendrei bajnokság után másnap reggel elindultunk egy csapattal Szerbiába (Szabadkára) ahol a egy „Kultúrák, Konfliktusok, Fiatalok - Nemzetek Közötti Sportkommunikációs Tábor" résztvevőiként kellett megjelennünk már kora délelőtt, hiszen mint mindenkinek, nekünk is be kellett mutatkoznunk egy programmal. Versenyen kívül a kommunikációs program már a határ után megkezdődött, mert miután siettünk, hogy odaérjünk a kezdésre, sajnos egy jó szemű szerb rendőr le is fényképezett minket, mert a 60 km/óra helyett 71 km/ órával száguldottunk. A konfliktus abból adódott, hogy mi nem beszéltünk szerbül, a rendőr meg azon kívül, hogy 3000 dinár, nem tudott többet magyarul. Egy telefon segítségével aztán kultúráltan lerendeztük az ügyet, és ezután egy barátságos tisztelgéssel továbbengedett. Így a fiatalokkal teli kocsi odaért a sporttáborba.
A délelőtt néhány előadással és bemutatkozással telt, délután pedig a Szentendrei Kosár Suli 2 meccsét szurkolhattuk végig, mert ők is eljöttek erre a rendezvényre. Este pedig a szokásos pingpong-csocsó-darts versenyeken vettek részt a gyerekek. A résztrészt vevők száma megközelítette a 150 főt, így ezen az estén sem sikerült korán lefeküdni, de aki éjszakai pingponggalpinponggal tölti a hétvégéit ne is számítson másra. Persze voltak eredmények is, de ez a tábor nem elsősorban a versenyről szólt. (csocsó I. hely: Várnagy Szabolcs-Csákvári Norbert, darts, III. hely: Jakab Olivér). Az indulók részére készített okleveleket, amik névre szóltak, összekeverve adták oda a gyerekeknek, így sok időbe és beszédbe telt mire mindenki a hozzájutott sajátjához. Másnap a szabadkai Városházát és az ott lévő múzeumot nézték meg a fiatalok, az ebédet (mangalicasült, kecskekecske túrós tészta, kakaóskakós kalács) a Ludasi-tó mellettimeletti Róka- tanyán ettük meg, ahol, állítólag még Rózsa Sándor is bujdokolt annak idején. Délután még egy kis kézműves foglalkozás volt a hógolyózások közötti szünetben. Nagyon köszönjük Kiss Dezsőnek és segítőinek a vendéglátást, és úgy gondolom, hogy Szentendre egy új sport- testvérvárossal bővült.
Jakab Péter
|
